Erősen aggódni kezdtem, amikor a csomagküldős sofőr átadta nekem a dobozt. Interneten rendeltem a makettet festékekkel, miegymással együtt. Ha ilyen kicsi a csomagolás, mekkora lehet a maketté, tettem fel a kérdést.
Kicsi volt. Olyan apró, hogy megrettentem, Rettegésemet csak fokozta, amikor kibontva a dobozt, megláttam az öntőkeretek egyikén az állványocskát és a talpacskát, amelyek a legrégebbi KP-s emlékeimet idézték. Amikor pedig megláttam a meglehetősen szegényes kabinbelsőt – ülés+ botkormány -, nem is beszélve a figuráról…
De azért nem volt olyan nagy a baj!
A kit
Egyszerű bontású alkatrészek sorjáztak a négy öntőkereten, de a méret ennél többet nem is ígért. A minőség Academy-s, tehát jó. Sorja, beszívódás alig, a panelvonalak negatívak, szépek, de szerintem kicsit vastagok a méretarányhoz képest. A kabintető és a törzs alsó részén lévő két ablakot külön, átlátszó öntőkereten kapjuk. A matrica egy változat dekorálására elég, 4-es oldalszámú, fehér-szürkéskék festésű gép elkészítésére. Találtam még egy ragasztó(cská)t, ami ismerős egyéb Academy dobozokból.
Az építés
A pilótát kihagyom, úgy döntöttem. …és azt is, hogy nem turbózom fel a kabint. A sorjázás, igazítás után lefújtam interior greennel – Gunze H58, amit kellett, s félretettem száradni. A motor következett. A mérethez képest jó kidolgozású. A két felet külön-külön lefújtam Modell-Master noir metal metalizerrel. Aztán az első hengersoron lévő csapágyház következett. A hengereket kitakartam maszkoló szalaggal, és lefújtam közép szürkével.
Száradás után következett a szárazpróba, majd a ragasztás. Persze, hogy elszúrtam. A bal szárnyfél elcsúszva ragadt össze. A csipesz nyomhatta félre, amellyel összeszorítottam. Vettem egy sniccert és egy nagy levegőt, majd szétfeszítettem. Hála a Gunze nagy hígítású ragasztónak, majdnem sikerült. Egy helyen sajnos, a féklapoknál berepedt. Sikerült viszont úgy összeragasztani a szárnyat, hogy egy kis tömítéssel orvosolhatónak tűnt a probléma.
Összeragasztottam a törzsfeleket, aztán következtek a szárnyak, majd a vízszintes vezérsíkok. Maszkoltam a kabint, felragasztottam, aztán szivaccsal tömtem ki a futóaknákat, és némi maszkolószalaggal letakartam a motort.
Festés
Alkohollal zsírtalanítottam, és Gunze primary feketével felfújtam a panelvonalakat. Aztán, amíg száradt, komoly tanakodásba kezdtem, melyik színnel kezdjem. Minden a világos mellett szólt, csak egy valami nem, könnyebbnek tűnt maszkolni a sötét színt, mint fordítva. Döntöttem hát, és felfújtam az intermediate blue-t. (Gunze) Sikerült megint elk…nom, ugyanis a pisztolyra nem raktam rá a tartály tetejét, és addig döntögettem, amíg rá is ömlött szépen az egyik szárnyra a festék. Volt káromkodás elég, de hígító is, és az akrilt ugye nem nagy kunszt visszaszedni. Azért nem hiányzott, na!
A maszkolást Bluetack-kal, ragasztópapírral, ragsztószalaggal, plusz némi maszkolóanyaggal elvégeztem, s következett a világos színt.
Első körben nem fehérrel fújtam, hanem MM Flat gull gray-t választottam. Száradás után következett a fehér – Gunze -, a panelek közepét világosítottam, valamint átködöltem a színek átmenetét. Erősen higított fehérrel pedig a felső részeken világosítottam, ahol kellett.
Utómunkálatok
A matricázás előtt fényes lakkal kívántam aládolgozni. Mivel Gunze fényest nem kaptam, gondoltam előszedem a Revell direkte fújáshoz forgalmazott higított lakkját. Olyan szép szálakat húzott, hogy csak na! Maradt hát a dobozos Revell lakk, 1:1 ben hígítva. Úgy döntöttem, majd később lövöm be, hogyan kell a „hígított” Revell lakkot hígítani. Száradás után felkerültek a matricák, némi Gunze feszítővel. Jó lett volna lágyító is, mert az Academy matricák kissé vastagok és kemények. Viszont nem szakadnak könnyen. Mindenben lehet szépséget találni, csak sokat kell gondolkodni!
Következő lépésben maszkoltam, fújtam a futóművet és a légcsavart. Sajnos, a kerekeket nem, azokat kézzel festettem. Meg is látszik rajtuk. Végső lépésnek helyére került a futómű, és a légcsavar, majd az egész gép kapott egy jó erős Gunze matt lakkréteget.
Fekete pasztellporral, ecsettel felvittem a kormozódást a törzsön, és a lőpornyomokat a szárnyakon, majd következett egy kis öregítés.
Fogpiszkálót Revell 91-esbe mártottam, felitattam, majd a panelek élében óvatosan felvittem a lepattogzódásokat. Főleg a szárnyak azon részén, ahol a felhajtásból keletkezhettek felületi sérülések. Nos, ez a technika is még kidolgozásra szorul. Volt, hogy túl sok festék maradt a fogpiszkálón, és a hatás nem lett egészen élethű. Sajnos, végső elkeseredésemben a szárnyakon elképzelt, be és kiszállásból eredő festékkopásokat is ezzel a módszerrel igyekeztem felvinni, ami, valljuk be, nem sikerült. Ahol azonban óvatos voltam, ott nagyon élethűre sikerült, úgyhogy ajánlom mindenkinek.
Legvégül még egy réteg matt lakk következett, és eltávolítottam a kabintető maszkolását.
…a huzalantenna később kerül fel. Amint lesz olyan vékony izém, ami 1_72-ben is jó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése