Gyermekkoromban természetesen maketteztem, de ez már régen volt – 70-es 80-as évek – és nem is nevezném makettezésnek. Inkább azt mondanám, végigragasztottam az akkori KP-s felhozatalt, jó vastagon, festés nélkül. Évtizedek teltek el, amikor úgy hozta a sors, hogy újra makettezni kezdtem. Ezúttal azzal a szándékkal, hogy tényleg makett legyen, ami elkészül.
A fenti makett volt a második, amelyiket összeraktam. Előtte nem ismertem a Revell termékeket, ezért, amikor kibontottam, ez tűnt a makettezés csúcsának. (Mióta egy Dragon Panzerkampfwagen I Ausf. B doboz pihen a szekrényben, azóta tudom, milyen az igazi profi készlet, de szerintem a makettezés csúcsáról az első Tamiya makettnél lesz igazán fogalmam.)
Azt is szeretném leszögezni, így az elején, hogy nem akarom a kitet ismertetni, ill. a makett eredetijét sem, csupán be szeretném mutatni, jelenleg hol tartok a makettezés rögös ösvényén, és visszajelzéseket kapni.
Szóval, a dobozt kibontva tiszta, a méretarányhoz képest gyönyörű részletességgel öntött alkatrészeket találtam. Mindent fröccs öntve kapunk, a lánctalpakat is, szemenkénti, valamint egybeöntött részekkel. A matrica jónak tűnt – a felrakásnál sem csalódtam benne – az építési útmutató pedig Revell-es, minden előnyével, és hibájával együtt. (Néha elég rájönni, mit is akar mondani.
Az építés könnyen ment, nem kívántam használni semmilyen kiegészítőt, vagy feljavítást. Aztán mégis elcsábultam, és minimal-sufnituning keretében a műanyag kapaszkodókat rézdrótból formált alkatrészekre cseréltem a lövegtornyon. Itt kitekintenék egy kicsit, ha lehet. Abban az időben fedeztem fel, hogy a Youtube tele van, főleg japán mesterek által bemutatott, építési folyamatokat bemutató videókkal. Az egyiken, úgy emlékszem, egy Dragon Tiger építése során az illető egyben festette a makettet, tehát nem külön-külön az alkatrészeket. Gondoltam ,kipróbálom.
Alapszínként az útmutatóban ajánlott Revell páncélszürkét használtam, és természetesen fújtam. (Igaz, még palackos, Revell Starter pisztolyos megoldással.) Száradás után vettem elő az ecsetet, és az egyéb színeket – Rust, Antracit, Woody, Steel, szintén Revell – és festettem fel a kipufogókra, a futókerekekre, a szerszámokra, lánctalpra a megfelelő színeket. Kaptam tehát egy „egybeszürke” aprócska páncélost, amelyet napokig nézegettem.
Nem döntöttem el ugyanis akkor még, hogy melyiket is építem meg az ajánlott festési minták közül. Végül úgy gondoltam, megpróbálom a téli meszeléssel „díszített” változatot.
Frissen bontott Revell fehéret vettem elő, és nekiláttam. Igyekeztem elképzelni, milyen is lehetett egy tábori körülmények között bemeszelt páncélos a keleti fronton. Nos, így sikerült.Végezetül csinosítgattam még egy keveset – fémes kopások a lánctalpakon, valamint, ceruzás kihúzás az éleknél.
Az eredmény a képeken. Szeretnék elnézést kérni a színcsúszásért, nem vagyok valami nagy fényképész. Becsszó, hogy a valóságban nem ilyen sárgás színe van. :)
Innen szeretném üdvözölni Macal-t, és azt a srácot, akivel tavaly ősszel, a Póni játékboltban, olyan jól elbeszélgettünk a makettezésről.
A fenti makett volt a második, amelyiket összeraktam. Előtte nem ismertem a Revell termékeket, ezért, amikor kibontottam, ez tűnt a makettezés csúcsának. (Mióta egy Dragon Panzerkampfwagen I Ausf. B doboz pihen a szekrényben, azóta tudom, milyen az igazi profi készlet, de szerintem a makettezés csúcsáról az első Tamiya makettnél lesz igazán fogalmam.)
Azt is szeretném leszögezni, így az elején, hogy nem akarom a kitet ismertetni, ill. a makett eredetijét sem, csupán be szeretném mutatni, jelenleg hol tartok a makettezés rögös ösvényén, és visszajelzéseket kapni.
Szóval, a dobozt kibontva tiszta, a méretarányhoz képest gyönyörű részletességgel öntött alkatrészeket találtam. Mindent fröccs öntve kapunk, a lánctalpakat is, szemenkénti, valamint egybeöntött részekkel. A matrica jónak tűnt – a felrakásnál sem csalódtam benne – az építési útmutató pedig Revell-es, minden előnyével, és hibájával együtt. (Néha elég rájönni, mit is akar mondani.
Az építés könnyen ment, nem kívántam használni semmilyen kiegészítőt, vagy feljavítást. Aztán mégis elcsábultam, és minimal-sufnituning keretében a műanyag kapaszkodókat rézdrótból formált alkatrészekre cseréltem a lövegtornyon. Itt kitekintenék egy kicsit, ha lehet. Abban az időben fedeztem fel, hogy a Youtube tele van, főleg japán mesterek által bemutatott, építési folyamatokat bemutató videókkal. Az egyiken, úgy emlékszem, egy Dragon Tiger építése során az illető egyben festette a makettet, tehát nem külön-külön az alkatrészeket. Gondoltam ,kipróbálom.
Alapszínként az útmutatóban ajánlott Revell páncélszürkét használtam, és természetesen fújtam. (Igaz, még palackos, Revell Starter pisztolyos megoldással.) Száradás után vettem elő az ecsetet, és az egyéb színeket – Rust, Antracit, Woody, Steel, szintén Revell – és festettem fel a kipufogókra, a futókerekekre, a szerszámokra, lánctalpra a megfelelő színeket. Kaptam tehát egy „egybeszürke” aprócska páncélost, amelyet napokig nézegettem.
Nem döntöttem el ugyanis akkor még, hogy melyiket is építem meg az ajánlott festési minták közül. Végül úgy gondoltam, megpróbálom a téli meszeléssel „díszített” változatot.
Frissen bontott Revell fehéret vettem elő, és nekiláttam. Igyekeztem elképzelni, milyen is lehetett egy tábori körülmények között bemeszelt páncélos a keleti fronton. Nos, így sikerült.Végezetül csinosítgattam még egy keveset – fémes kopások a lánctalpakon, valamint, ceruzás kihúzás az éleknél.
Az eredmény a képeken. Szeretnék elnézést kérni a színcsúszásért, nem vagyok valami nagy fényképész. Becsszó, hogy a valóságban nem ilyen sárgás színe van. :)
Innen szeretném üdvözölni Macal-t, és azt a srácot, akivel tavaly ősszel, a Póni játékboltban, olyan jól elbeszélgettünk a makettezésről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése