Gyermekkori világháborús filmélményeiből ez a kis kocsi maradt meg bennem a legjobban. Vonzott az egyszerűsége, na meg a német technika. Egy tecsós vásáráskor aztán belefutottam a játékosztály polcain a Heller 1:35 méretarányú makettjébe. nem volt olcsó, de nem gondolkodtam. Bele a kosárba a leértékelt akciós áruk közé, és irány a pénztár.
Otthon kibontva viszonylag szépen öntött, viszont a méretarányhoz képest hiányos makett fogadott. Talán ezért, talán más okból, a cég mellékel még egy rakás kiegészítőt: egy német tisztet, amint figyeli a normandiai partszakaszt, egy rádiós katonát – félmeztelenül!!!! – asztalt, rádiót, és még egy sátort is. Mint ha egyenest arra akarna ösztönözni, hogy diorámát építsek. De minimum vignettát.
Viszont én nem akartam se vignettát, se diorámát. Egyszerűen egy öröm makettezést akartam, még ha a kit nem is a legjobb alap erre. Nos, annyira örömömet leltem az építésben, hogy a legfontosabb szabályokat el is felejtettem. (pl. rendes sorjátlanítás)
Az alkatrészek illeszkedésével nem volt gond. A futóművel kezdtem az építést, aztán következett a karosszéria. Hogy mégis adjak a makettezés élvezetének, a műszerfal mögé stirolból elkészítettem az üzemanyag tartályt, valamint kifúrtam az első ajtók előtti fellépőt. Az ajtókat is kivágtam, hogy félig nyitott állapotban tudjam megmutatni őket.
A járművet feltétlen leengedett ponyvával akartam elkészíteni, ám amit a cég mellékel az egyáltalán nem nyerte meg a tetszésemet. Utána olvastam a net-en, hogyan lehetne ponyvát készíteni. A legszimpatikusabb megoldásnak a papír zsebkendős megoldás tűnt. Vettem egy papírzsebkendőt, rétegekre bontottam, majd jó alaposan átkentem Gunze matt lakkal. A műveletet egy párszor megismételtem, egészen addig, amíg elfogadható eredményt nem kaptam. A következő lépésben stirolcsíkokat szabtam, és meghajlítottam – a net-en fellelhető fotókat sűrűn böngészve – a tartókeret elemeit. Végezetül összeállítottam a szerkezetet, és felragasztottam a helyére.
Az összeállított makettet alkohollal zsírtalanítottam, majd Revell homokszínnel lefújtam. Az a festékréteg képezte egyben az alapozást is. Száradás után Revell sötétzöld valamint Gunze csokoládébarnával megfújtam az álcaszín foltjait. Következtek az apróságok.
Varrócérnából kötelet fontam, amit ráakasztottam a két mellső vontatószemre. A szélvédőn kimaszkoltam az ablaktörlőlapátok söpörte íveket, majd megfújtam enyhén ködölve matt lakkal.
Kivágtam és felragasztottam a matricaíveken kapott rendszámtáblákat valamint jelzéseket.
Következett, amit még sose csináltam, az öregítés, koszolás, sározás.
Első lépésben Gunze akril higítóban barna pasztellport oldottam, és a masszát tűhegyes ecsettel vittem fel a kívánt helyekre. Elég jól imitálta a rozsdásodást, de néhány helyen még narancssárga porral megerősítettem. Aztán a homokszínnel szárazecseteltem különböző helyeken a makettet, főleg az utasteret. Végezetül nagyon sűrű pasztell-higító passzával a sarazást imitáltam. Nos, itt kiderült, hogy ez nem épp a legjobb módszer. Legközelebb biztosan valamelyik cég – MÍG? – direkt erre a célra kifejlesztett anyagát fogom használni.
A makett elkészült, és nekem nagyon tetszik. Egyszer még biztosan összerakom. De nem így… :)
Otthon kibontva viszonylag szépen öntött, viszont a méretarányhoz képest hiányos makett fogadott. Talán ezért, talán más okból, a cég mellékel még egy rakás kiegészítőt: egy német tisztet, amint figyeli a normandiai partszakaszt, egy rádiós katonát – félmeztelenül!!!! – asztalt, rádiót, és még egy sátort is. Mint ha egyenest arra akarna ösztönözni, hogy diorámát építsek. De minimum vignettát.
Viszont én nem akartam se vignettát, se diorámát. Egyszerűen egy öröm makettezést akartam, még ha a kit nem is a legjobb alap erre. Nos, annyira örömömet leltem az építésben, hogy a legfontosabb szabályokat el is felejtettem. (pl. rendes sorjátlanítás)
Az alkatrészek illeszkedésével nem volt gond. A futóművel kezdtem az építést, aztán következett a karosszéria. Hogy mégis adjak a makettezés élvezetének, a műszerfal mögé stirolból elkészítettem az üzemanyag tartályt, valamint kifúrtam az első ajtók előtti fellépőt. Az ajtókat is kivágtam, hogy félig nyitott állapotban tudjam megmutatni őket.
A járművet feltétlen leengedett ponyvával akartam elkészíteni, ám amit a cég mellékel az egyáltalán nem nyerte meg a tetszésemet. Utána olvastam a net-en, hogyan lehetne ponyvát készíteni. A legszimpatikusabb megoldásnak a papír zsebkendős megoldás tűnt. Vettem egy papírzsebkendőt, rétegekre bontottam, majd jó alaposan átkentem Gunze matt lakkal. A műveletet egy párszor megismételtem, egészen addig, amíg elfogadható eredményt nem kaptam. A következő lépésben stirolcsíkokat szabtam, és meghajlítottam – a net-en fellelhető fotókat sűrűn böngészve – a tartókeret elemeit. Végezetül összeállítottam a szerkezetet, és felragasztottam a helyére.
Az összeállított makettet alkohollal zsírtalanítottam, majd Revell homokszínnel lefújtam. Az a festékréteg képezte egyben az alapozást is. Száradás után Revell sötétzöld valamint Gunze csokoládébarnával megfújtam az álcaszín foltjait. Következtek az apróságok.
Varrócérnából kötelet fontam, amit ráakasztottam a két mellső vontatószemre. A szélvédőn kimaszkoltam az ablaktörlőlapátok söpörte íveket, majd megfújtam enyhén ködölve matt lakkal.
Kivágtam és felragasztottam a matricaíveken kapott rendszámtáblákat valamint jelzéseket.
Következett, amit még sose csináltam, az öregítés, koszolás, sározás.
Első lépésben Gunze akril higítóban barna pasztellport oldottam, és a masszát tűhegyes ecsettel vittem fel a kívánt helyekre. Elég jól imitálta a rozsdásodást, de néhány helyen még narancssárga porral megerősítettem. Aztán a homokszínnel szárazecseteltem különböző helyeken a makettet, főleg az utasteret. Végezetül nagyon sűrű pasztell-higító passzával a sarazást imitáltam. Nos, itt kiderült, hogy ez nem épp a legjobb módszer. Legközelebb biztosan valamelyik cég – MÍG? – direkt erre a célra kifejlesztett anyagát fogom használni.
A makett elkészült, és nekem nagyon tetszik. Egyszer még biztosan összerakom. De nem így… :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése